Ányos Imre
(1929-1997)

1929. május 9-én született Veszprémben. Szentgálon töltötte gyermekkorát, itt végezte el az elemi iskola hat évfolyamát is. Édesapja példáját követve a Herendi Porcelángyár dolgozója és tanulója lett. A figurakorongos mesterséget tanulta ki. Rajzkészsége, s művészetek iránti vonzalma korán kitűnt, tehetségét a gyár többször jutalmazta.

1950-ben szakmunkásként jelentkezett Pécsre, ahol szakérettségit tett, majd a Budapesti Pedagógiai Főiskolán szerzett történelem-földrajz szakos tanári diplomát.

1955-ben Veszkényben kapott gyakorló-tanári állást, majd 1956-ban Agyagosszergényben tanított, 1959-től pedig az iskola igazgatója lett.

1969-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett rajz szakos diplomát, s 1973. augusztus 16-tól a Pátzay Pál Általános Iskola tanáraként Kapuváron kezdett tanítani, alkotni. Rajztanári tevékenysége mellett amatőr festőművészként tevékenykedett. Már 1964-ben önálló kiállításon mutatkozott be Kapuváron. E
kiállítást szerte a megyében, a fővárosban, s az ország több pontján követték sikeres bemutatkozásai. Festői hitvallása, művészi tudása sokakat ragadott magával: létrehozta, majd nagy elhivatottsággal vezette a Kapuvári Képzőművészeti Kört. Szakkörök, művészi táborok, tanítványainak sikerei, egyéni és csoportos kiállítások sora fémjelzik alkotó tevékenységét.

1989. január 28-án vonult nyugállományba. Bár egészsége, különösen látása erősen megromlott, az ecsethez mindvégig, 1997. október 7-én bekövetkezett haláláig hű maradt. A kapuvári temetőben nyugszik, de művészete él, alkotásainak gondossága egyre nagyobb erővel hat.

BÁRÓ  BERG  GUSZTÁV

- 1828. december 17-én született a hajdani Hannover királyság Klausthal nevű városkája mellett: Leuterbergben.
Édesapja báró Berg Ödön, édesanyja báró Hammerstein-Equord Matild.

- Kezdetben szüleitől és házi tanítóitól tanult. 1844-ben beiratkozott a klausthali gimnáziumba, 1846-ban már Tharandtba került, majd Freibergbe folytatta gimnáziumi tanulmányiat, ahol 1848-ban kiváló eredménnyel végzett.

- 1849-ben (apja példáját követve) egy évre Freibergben a bányákhoz ment gyakorlatra, majd beiratkozott a bányászakadémiába.

- 1852-ben Berg Gusztáv kiváló minősítéssel tett államvizsgát, s bányamérnök lett Henkel-Dannersmark gróf kőszénbányáiban (Porosz-Szilézia). 

- 1854. július 9-én Freibergben nőül vette a helybéli Strehle Annát.
Házasságukból három gyermek született: Max (Maximilián, Miksa), Márta  és Anna (Mimi).

- Hamarosan ismert mérnökké lett, s a steierdorfi kőszénbányák igazgatója, majd Bécsbe került, s a bányák vezérigazgatóságában lett a bányaügyek referense. 

- 1864-ben  átvette a kapuvári uradalom vezetését, reorganizálta a bérlet intézőségét, ellátta az uradalmat kellő számú és minőségű épülettel.

-1869-ben az uradalmi bérlőtársulatot Agricola néven részvénytársasággá alakította.

- 1870-ben  iskolát építtetett Öntésmajorban.

- Aktívan közreműködött a Hanság mocsarainak lecsapolásában, hol pótolta, hol pedig kiegészítette a Rábaszabályozó Társaság munkáját. Elsősorban az 1886-ban megkezdett, majd 1892-93-95-96-ban végzett ezirányú tevékenysége ismert: a Szegedi csatorna kiépítése a Kis-Rába alá épített szifonnal; a Vallai csatorna (új Répce) kiásatása;  a Fertő-csatornába épült duzzasztózsilip építése stb.

-1872-ben ő kezdeményezte a Sopron megyei Első Takarékpénztár létrehozását, ennek  Kapuváron működő alelnöke lett, majd  1878. május 17-től haláláig elnöke.
 
- 1873-ban megalakította a Kapuvár-Gartai Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, s lett ennek  első elnöke.

- 1876-ban elsőként vetette fel a Győrt Nagycenkkel összekötő vasútvonal kiépítésének gondolatát. Vezetésével részletes tanulmányt készítettek, majd a vasút nyomvonalát is kijelölték. A tervet azonban már nem ők fejezték be, az beolvadt az Erlanger báró által vezetett GYSEV-tervbe.

-Szorgalmazására 1877-ben először (majd folyamatosan) rendeztek Kapuváron hetivásárt.

- 1878 júniusában megalakította a Kapuvár-Gartai Utcavilágítási Egyesületet.

-1878-ban a nagyközség fényes ünnepséggel ünnepelte Gusztáv báró 50. Születésnapját.

- 1879-ben Székesfehérváron mutatta be a kapuvári uradalom eredményeit, állatokat és terményeket, ahonnét kitüntetések sokaságával érkezett haza. 

- 1881-ben (az Öntésmajorban már évekkel azelőtt kialakíttatott helyi vasút után) hazánkban elsőként építtette ki Kapuvár és Öntés között a mezőgazdasági vasutat, mely 50 cm-es nyomtávú, s eleinte lóvontatású volt.

- 1881-ben az ő tevékenysége eredményeként építették fel Kapuváron a járásbíróság épületét, ahova a járásbíróságon kívül Kapuvárra tették át Sopronból a járás telekkönyvét is. 

- 1881-ben a báró kezdeményezésére jött létre az úgynevezett Casino Egylet, melynek ő az első elnöke. Saját költségén alakíttatta ki és bútoroztatta be a Casino-termet az Éhn-szálló épületében. Elnökként többször is újraválasztották.

-1883-ban nagyszabású gazdasági kiállítást szervezett Kapuváron.

- 1883. február 2-án szerezte meg a magyar honpolgárságot. A település lakossága feldíszített utcákkal s a Vám-háznál felállított diadalkapuval fogadta és valóságos diadalmenettel kísérte a kastélyig. Ugyanezen évben lett a Vaskorona-rend lovagja. 
 -1884-ben a báró elnökletével 21 tagú bizottság jött létre a felállítandó polgári iskola megszervezésére. Munkájuk eredményeként 1884. október 14-én megnyílt az iskola. Berg báró  a 12 fős iskolai gondnokság elnöke lett. Ő szorgalmazta az új iskolaépület felállítását is, mely 1890-ben készült el.
- Részese volt  az iskola udvarán fúrt artézi kút, Kapuvár első artézi kútjának létesítésének is, közvetlenül az 1892-es kolerajárvány után. De fúratott kutat térségünkben Öntésen, Földvármajorban, Gusztáv-majorban, India-majorban és a kastély parkjában stb. is.

- 1885-ben sikeres munkát írt a vámszerződésről.

-Egyike volt azoknak, akik már 1882-ben felvetették egy kapuvári közkórház létesítésének gondolatát, s Alapító Társaságot hoztak létre. A kórház 1887. január 26-án kezdte meg hivatalos működésé. Ő a megalakult Kórházbizottság  elnöke lett. 

- 1889-től a főbérnökség egész területén kiemelkedő eredményességgel alkalmazta a gőzekét. A kapuvári állomásra rámpát építtetett a répaszállítás lebonyolításának megkönnyítésére, nemes magvakat hozatva növelte a földek termésátlagát.

-1890-ben alapította például a veszkényi tehenészetet, ahol hazánkban legelőször alkalmaztak az istállókban jól működő itatókészüléket. E  tehenészetből látta el naponta szállított friss tejjel például Sopron város központi tejcsarnokát. Ő kezdeményezte és hozta létre Sopronban a kísérleti telepet is, ahol német minta szerint a mezőgazdaság minden ágára kiterjedő vizsgálatokat folytattak.

-Mintagazdaságaiban sok kiváló gazdát nevelt hazánknak.  (Dr. Liebenber Adolf lovag, udvari tanácsos, a bécsi Hochschule für Boden- Kultur rektora, a császári birtokok kormányzója; Kayszler Károly, a párizsi Institut Agronomia tanára; Weber Rezső, aki gróf Eszterházy Móricz gazdasági központjának igazgatója; Kölcsei Kende Zsigmond, a Szatmár megyei nagybirtokos; Kokas József, aki József főherceg kisjenői uradalmának felügyelője; Sugár Sándor, a hitbizomány csornai uradalmának haszonbérlője; Gyulassy Imre, aki Frigyes főherceg móvári uradalmának gazdatisztje stb.)

- 1893. július 25. és  november 28. között Észak-Amerikában  tanulmányozta a farmergazdálkodást. Részt vett a Chichagoi Világkiállításon.
Tapasztalatait 1894-ben Bécsben német nyelven könyv alakban is kiadta. (An meine Lieben in der Heimat.)
-1900-ban jelent meg (először Párizsban, majd Bécsben) az Eszterházy Miklós herceg kapuvári uradalmát bemutató tanulmánya, melyet a Párizsi Világkiállításra készített, ahol kiállított terményeivel Grand Prix díjat nyert. 

- 1901-ben a francia kormány az agrikultúra terén addig szerzett érdemei elismeréseként a Becsületrend Tisztikeresztjével tüntette ki. 

- Kiemelkedő szerepet vállalt 1896-ban, a kapuvári millenniumi ünnepségeken.

- 1898-ban állatdíjazással összekapcsolt országos kiállítást szervezett Kapuváron.

- 1889-ben részben az ő költségén újították fel a kapuvári elemi iskolát, melynek terveit teljes
egészében ő készíttette el, az építkezés is az ő elnöklete alatt zajlott. Ugyanekkor lebetonoztatta az új községháza előtti járdarészt.

Két utat is építtetett: a temetőhöz vezetőt, valamint a Major utcából az új Margit-hídhoz vezetőt.
- 1891-ben ő irányította a malom rekonstrukcióját (gőzmalom).
- 1892-ben jegyeztette be az öntési gazdasági szeszgyárat.
- 1892-ben (még a megyei telefonhálózat 1898. január 30-i kiépítése előtt) az uradalom egyes helyszíneit telefonvonallal köttette össze.

- 1893-ban a kastély egyik termében protestáns istentisztelet számára kápolnát alakíttatott ki.

- 1898 decemberében a település kiemelkedő születésnapi ünnepséggel köszöntötte díszpolgárát.

-1901-ben Lukácsy Lajos gartai szobrászművész mellszobrot mintáz róla, amit 1902. május 1-én ünnepség keretében Szabó Károly királyi tanfelügyelő leplezett le a polgáriskola zenetermében.

-1903-ban még maradandót alkotott. A később róla elnevezett utcában (ma dr. Lumnitzer Sándor utca) új, korszerű és jól felszerelt "kisdedóvót" építtetett, melyet a városnak adományozott.

-Báró Berg Gusztáv példaértékű élete 1903. augusztus 4-én lezárult.

"Amit gondolt - okosság, amit érzett  - jóság, amit mondott  - igazság". 

LUMNICZER SÁNDOR
(1821-1892)

 Dr. Lumniczer Sándor a nemzeti és társadalmi átalakulás forradalmi lázában élő XIX. századi Magyarország nagy orvosnemzedékének tagja, a magyar sebészet egyik legkiválóbb képviselője volt.
 1821. március 29-én született a Sopron vármegyei Kapuvárott, ahol apja Lumnitzer József 1820-27 között herceg Esterházy uradalmának jószágigazgatója volt. Nagyapja Lumnitzer István, a híres botanikus, pozsonyi főorvos, anyai nagybátyja pedig Schoepf-Merei Ágost a magyar gyermekorvoslás megalapítója voltak.

 Elemi és alsó gimnáziumi tanulmányait magánúton Kőszegen végezte, a gimnázium felső osztályait pedig a soproni és pozsonyi evangélikus líceumban fejezte be.

 Orvosi tanulmányaiból négy évfolyamot a pesti egyetemen, az ötödiket pedig Bécsben hallgatta. 1844-ben a pesti egyetemen avatták orvos- és sebész doktorrá. Orvos-sebészi értekezés a képlő sebészetről című doktori disszertációja messze túlszárnyalta a szigorlók színvonalát és a magyar plasztikai sebészet első tanulmányának tekinthető.

 A kor szokásaihoz híven, mint kiváló tanuló már medikus korában Balassa János, a pesti egyetem híres sebész professzora mellett "tiszteletbeli segéd"-ként dolgozott 1843-45 között, majd Balassa legkitűnőbb minősítésével a nemzetközi hírnévnek örvendő Francz Schuh bécsi sebész professzor klinikájára ment, ahol 1845-től 1847-ig műtős növendék. A bécsi tartózkodása alatt a szintén ott tanuló híres kortársai közül Semmelweis Ignáccal és Markusovszky Lajossal egy életre szóló barátságot kötött. A műtős oklevél megszerzése után hosszabb külföldi tanulmányutat tett Berlin, Párizs, London, Zürich legmodernebb sebészeti intézeteiben. Különös érdeklődéssel tanulmányozta a sérülések sebészetét.

 1848-ban a forradalom kitörése már itthon találta. Nem sokkal hazatérése után a pesti egyetemen a tábori sebészetet adta elő, majd 1848 augusztusában belépett a magyar honvédseregbe, ahol zászlóalj orvos lett. Részt vett a schwehati ütközetben, majd Görgey Artúr seregében a téli és tavaszi hadjárat szinte valamennyi csatájában. Lumniczer kitűnő szervezőkészségét, szakmai tudását Görgey hamar észrevette és 1849 februárjában törzsorvosának nevezte ki, majd rövidesen igazgató törzsorvossá léptette elő. Lumniczer 1849 júniusától már a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának főnöke és a központi kórházak vezető sebésze. A szabadságharc utolsó napjaiban sem hagyta el a helyét, végig követte a menekülő kormányt. Szegeden a kolerajárvány őt sem kímélte, de betegen is folytatta útját Aradra, majd Világosra.

 A fegyverletétel után Aradon internálták, majd büntetésből az osztrák hadsereghez betegápolónak sorozták be. A szerencse és barátság vetett véget megalázó szolgálatának, amikor Böhm osztrák törzsorvosnak beosztottja lett. Az egykori bécsi kolléga közbenjárásával 1850-ben visszatérhetett Pestre.

 Először mit gyakorló orvos tevékenykedett, majd Balassa János szabadulása után annak magánasszisztense lett. Lelkes tagjává vált a Balassa köré csoportosuló orvos társaságnak, mely célul tűzte ki a haladást az orvosi élet minden területén. Nevében ez időtől kezdve a németes tz-t cz-re változtatta és a továbbiakban a Lumniczer nevet használta.

 Az önkényuralom válsága megkönnyítette Lumniczer helyzetét is, 1860-ban államvasúti orvosi állást kapott, 1861-ben pedig a Szt. Rókus kórház II. számú sebészeti osztályának vezetésével bízták meg, melyért díjazást csak 1864-től kapott. 1868-ban magántanárrá habilitálták az Erőművi sértések tanából, majd 1872-ben nyilvános rendkívüli tanár lett. 1878-tól a Szt. Rókus kórház I. számú sebészeti osztályát kapta meg, majd 1880-ban a budapesti egyetemen az újonnan létesített II. számú sebészeti klinika nyilvános rendes tanárává és egyben igazgatójává nevezték ki. Lumniczer számára ezzel a betegek gyógyítása mellett megnyílt az oktatás lehetősége is. Tanszékét a tudomány műhelyének tekintette.

 Haladó sebész lévén munkássága felölelte a korabeli sebészet csaknem minden ágát, melyet több, mint 60 dolgozata is jelez. Kiváló előadásait különleges rajzkészségével tette szemléletesebbé. A betegbemutatásra, a gondos betegvizsgálatra mindig nagy súlyt fektetett. Klinikáján vezette be Magyarországon először a Lister-féle antiszeptikus sebkezelést. Igen ötletes volt a műszerek konstruálásában is. A róla elnevezett érfogót a sebészek még ma is használják.

 Lumniczer Sándor mindent elért, amit egy magyar orvostudós abban a korban elérhetett. 1868-ban a Közegészségügyi tanács tagjává, később alelnökévé, 1881-től pedig elnökévé választották. Részt vett a közegészségügyi törvényjavaslat kidolgozásában.

 Élénk tevékenységet fejtett ki a pesti Orvosegyesületben is, melynek 1862-től főtitkára, majd alelnöke, végül 1881-től 1887-ig elnöke volt.

 Sok elismerésben is részesült. 1874-ben a Német Sebész Társaságnak első magyar tagja lett. 1884-ben miniszteri tanácsossá, 1885-ben a főrendiház tagjává nevezték ki. 1889-ben a Bécsi Orvosegyesület levelező tagjává választották.

 Fáradhatatlan agitációs munkájának nagy része volt abban, hogy Budapesten Semmelweis székház létesüljön. A házavató ünnepségen azonban az elhatalmasodó tüdőbetegsége miatt már nem tudott részt venni és rövidesen, 1892. január 30-án elhunyt Budapesten. A Mező Imre úti temetőben a 48-as hősök között található sírját a hálás utókor ma is kegyelettel ápolja.

 Kapuvár lakossága a város nagy szülöttének emlékét szintén büszkén őrzi. A városban utcát neveztek el róla, Pátzay Pál szobrászművész pedig 1962-ben a városi kórházban elhelyezett domborművén örökítette meg Lumniczer Sándort. Az 1982-ben épült új városi gyógyszertár, majd 1987-ben a centenáriumát ünneplő kapuvári kórház - a nagy orvoselőd emlékének tisztelettel adózva - felvette Lumniczer Sándor nevét.

Ballagi Farkas 

HANY  ISTÓK

A kapuvári várkastélynak volt rövid ideig lakója a legendás víziember, Hany Istók. Az erdőben talált és 1749. március 17-én a kapuvári templomban megkeresztelt 8 év körüli fiú történetét a szájhagyomány kiszínezte:

"Valamikor réges-régen - így mesélik az öregek - kapuvári halászok fönt a Hanyban egy gyereket fogtak ki a Király tóból, aki ugyan teljesen meztelen volt, de mégsem fázott, mert testét halpikkelyek fedték.

Félig ember volt, félig hal: ujjai között  úszóhártya feszült. Főtt ételt nem evett meg, kígyókkal, békákkal táplálkozott.

 Behozták a kapuvári várba, s mivel nem tudták, hogy meg van-e keresztelve, hát megkeresztelték. A keresztapaságot maga a tiszttartó vállalta. A keresztségben az István nevet kapta, s mert a Hanyban találták, hát elvezeték Hany Istóknak.

Hany Istók félt az emberektől. Rúgott-harapott, ha a közelébe mentek. Legszívesebben a vár sötét folyosójának zugaiban bújt meg, vagy a várat körülvevő vizesárokban uszkált. Később, mikor már hozzászokott az emberi társasághoz, eltűrte, hogy ruhát adjanak rá, hogy felöltöztessék. Akkor volt a legboldogabb, amikor piros nadrágot adtak rá.

Befogták a konyha körüli kisebb munkákra is, fát aprított, vizet hordott, sepregetett. Rákapott lassan a főtt ételre is, de azért, ha szerét ejthette, szívesebben evett békát.

Beiratták iskolába is, ahol a mester sokszor megfenyítette, mert kötekedő, verekedős volt.
Telt-múlt az idő, Istókból legény lett. Volt a tiszttartónak ugyanakkor egy lánya, Piroska volt a neve, aki körül szívesen legyeskedett, végül szerelmes lett bele. Nem csoda hát, ha igen bánkódott, amikor Piroska a kezét nem neki, hanem másnak nyújtotta, s ezzel a bizonyossal meg is esküdött.
Javában állt a lakodalom, a vigasság, amikor Hany Istók is beállított a lakodalmasokhoz és egy kendővel letakart tálat helyezett az asztalra. Amikor a vendégek kiváncsiskodva felemelték a kendőt, a násznép nagy riadalmára a tálból békák ugrottak ki, kígyók másztak elő.

Ekkor a hajdúk megfogták Hany Istókot, jól elverték, s aki aztán bánatában, hogy kedveskedni akarásait félreértették, beleugrott a Rábába és örökre eltűnt".

LUKÁCSY LAJOS
(1876-1927)

 
 Lukácsy Lajos szobrászművész, Lukácsi Lajos kapuvári bognármester és Somogyi Anna gyermeke 1876. május 1-jén született Gartán. Itt végezte az elemi népiskolát, majd a kismartoni M. Kir. Állami Polgári Fiúiskola tanulója volt.

 Budapesten az Iparművészeti Iskolában Keleti Gusztáv és Mátrai Lajos növendéke a "díszítő szobrászati osztályon". 1896/97-ben végezte el az Országos Mintarajz Iskolát és Tanárképzőt. Művészi látásmódját, stílusát Stróbl Alajos, később Fadrusz János hatása alakítja.

 1905-ben Budapesten feleségül veszi Gratz Margitot, 3 leánygyermekük születik.

 Műtermet kap a Várkert-bazárban. Köztéri szobrok, emléktáblák készítése mellett utazásra is jut ideje: Olaszország, Ausztria, Németország jelentős szobraival ismerkedik meg. 1913-ban a főváros Nyári utcai Ötvös-szakirányú Iparostanonciskolájának lesz a rajztanára. Így a család megélhetése az állandó jövedelem révén biztosított lett.

 Az I. világháborúban Lukácsy Lajos, mint katonai szolgálatra alkalmatlan, hadiszobrászként került a keleti frontra. A két világháború között kevés állami megrendelése volt, ezek legtöbbje I. világháborús emlékmű. Lukácsy Lajos is készített néhány világháborús emlékművet, az egyik Szil községben áll.

 A család az év nagyobb részét Pesten töltötte, csak az iskolaszünetekben tartózkodtak Kapuvárott. Gartai szülőházában halt meg váratlanul Lukácsy Lajos szobrászművész 1927. június 24-én, 51 esztendős korában.

 A fiatal szobrászművész első sikerét Éva című szobrával aratta, amelyet a Nemzeti Szalonban állítottak ki. 1897-ben, a keszthelyi Georgikon alapításának 100. évfordulóján Lukácsy Lajos megbízást kap Festetics György szobrának elkészítésére. Az 1902 júniusában felavatott szobor országszerte elismerést keltett: Sopron város és a vármegye Felsőbüki Nagy Pál márvány mellszobrának megmintázásával bízza meg. 1906-ban készíti el a Petőfi emléktáblát. A relief annak a kaszárnyának a falára került Sopronban, ahol Petőfi is katona volt. Lukácsy készíti a keszthelyi Goldmark Károly emléktáblát, Csányi László miniszter szobrának tervét, valamint Csányi László emlékére rendelt reliefet.

 Az állami megrendelések mellett ebben az időszakban több ipsz kisplasztikát is készített. Az I. világháború alatt hadiszobrászként Andrássyt, Edelsheim grófot, Bohm-Ermollit hadseregparancsnokot mintázta meg, többször vett részt Pesten hadikiállításon.

 1918-ban a Soproni Frankenburg Irodalmi Kör felkérésére készíti el Gyóni Géza emléktábláját. 
 Lukácsy Lajos életművének jelentős részét a síremlékek alkotják. Istók János szobrászművésszel közösen füzetet adott ki, amelyben síremlék-vázlataikat mutatják be. Budapest temetőiben, Temesvárott, Kismartonban, a kapuvári és gartai temetőben találhatók egyszerű, klasszicizáló szobrai, reliefjei.

 Bár Lukácsy Lajos művészi pályáját az I. világháború megtörte, életműve jól példázza a századelő művészi törekvéseit.

 Szülőházát emléktáblával jelölték meg, családjához, munkásságához kapcsolódó dokumentumait, műveiről készült fényképeket, néhány kisplasztikáját a Kapuvári Rábaközi Múzeum őrzi.

Pamlényi Klára

MOHL ANTAL
(1836-1916)

Ősei Németországból elvándorolt tímár mesterek, akik 1760 táján Nyéken, Sopron mellett telepedtek le. Innét ágaztak szét Szentmártonba, Lövőre, Csepregre, 1835-ben pedig Kapuvárra. Itt született 1836. április 10-én Antal, szülei negyedik gyermekeként. Gyermekkorát a rábaparti szülői házban töltötte, a bőrgyár mellett, ahol a tímár céhek ősi szabályai szerint éltek. A család együtt étkezett a tímárlegényekkel, még akkor is, amikor vendégek érkeztek. Ennek köszönhetően még öreg korában sem esett nehezére a közösségi szellem, jól tudott alkalmazkodni másokhoz. Győri kanonok korában szívesen látta vendégül barátait, volt tanítványait ugyanúgy, mint a város vezetőit, vagy éppen a tudományos élet képviselőit.

Nagy hatással volt a család vallási életére, valamint magyarságtudatának kialakítására a tudós és szentéletű Jáky Ferenc osli plébános, aki gyakorta be-benézett a kapuvári tímárházba. Ő ismertette meg a különböző jámbor társaságokkal, így nem meglepő, hogy Mohl Antal győri plébános korában is mindenütt támogatta és segítette ezeket. Jáky hatására ő is magyar nyelven végzi irodalmi tevékenységét, még a Bach-korszak nehéz éveiben is és mesteréhez hasonlóan mindig magyar zsinóros kabátban járt.

A tehetséges fiú 1844-ben Sopronba került a bencések gimnáziumába. A gimnázium után a győri egyházmegye kispapja lett. Tanulmányait a bécsi Pázmáneumban folytatta és ott is fejezte be: 1856-ban, húszéves korában. 1857. augusztus 31-én pappá szentelték: első szentmiséjét a második kőtemplomban mutatta be Kapuváron.

A tehetséges fiatal pap munkáját a Győri Papnevelő Intézetben kezdte, mint lelki igazgató, majd tanár, huszonnyolc éven keresztül. Itt meleg szívével, nagy tudásával mély ragaszkodást váltott ki tanítványaiban, sokakban ez egy egész életen keresztül megmaradt iránta. Így a kispapok nemzeti érzületének kialakításában jelentős része volt. Ennek egyik jele az is, hogy Győrött is, mint más püspöki szemináriumokban megalakult a magyar irodalmi iskola. A kisszemináriumban ennek alakítása és első irányítása nevéhez fűződik (Kis Jézus Egylet, 1860).
1883-ban a Győri Székesegyház kanonokja lett, majd három év múlva egész meglepetésszerűen a városatyák (Győr város elöljárói) plébánosnak választották. Most mint tanárnak meg kellett mutatnia, hogyan kell az elméletet a gyakorlatba átültetni. Irodalmi, szónoki tehetségét, német nyelvtudását, kedves, jó modorát, átgondolt tetteit itt a fejlődő Győr város és egyháza javára tudta kamatoztatni. Tette ezt húsz éven keresztül, nagy munkabírásával, józan, mértéktartó életvitelével. Győrött alapította a Szent Vince Egyesületet, mely az ő idejében évenként kb. nyolcezer koronát fordított közjótékonyság céljaira. Elnöke volt a Szent Erzsébet Egyesületnek, úgyszintén a Szent László Társulatnak. Pártfogásba vette a belvárosi fiúiskolát, gondoskodása révén a belvárosi elemi leányiskola korszakalkotó
változáson ment keresztül (1890).

Mint esperes, életbe léptette a tantestületi (Tanító Széki) üléseket. Ezen az idősebb tanítók a fialatokkal kicserélhették tapasztalataikat.
Sokat foglalkoztatta a győri fiúárvák ügye. Míg elődje (Winterl Antal) leány-árvaházat szervezett, ő Bordács Antal gazdag győri polgár és társainak segítségével városi árvaházat alapított és a két intézetet közös vezetés alá helyezte.

Jó nevű egyházi szónok, templomokban, búcsúkon, ünnepi alkalmakkor a városi ünnepségek megtartására sokszor kérték fel. Beszédeiben mindig benne volt a részletes és megbízható történelmi háttér. Ezt azért is tudta tenni, mert foglalkoztatta a történelmi múlt. 1913-ban Győr eleste és visszavétele című munkája jelent meg. Természetesen vallási témájú könyveket is nagy számban írt. Nagyon sok cikket publikált a különböző folyóiratokban, főleg a győri Borromeusban, melynek fő munkatársa lett.
Úgy látszik, hogy Mohl família magában hordja az írói vénát. Unokaöccse Mohl Bódog pontosan vezetett naplójával Kapuvár krónikása. Mohl Adolf kanonok, a Szent István Társulat rend tagja pedig a győri egyházmegye ismert történésze, múltjának kutatója.
Mint lelkipásztor mindent megtett Jézus Szíve tiszteletének terjesztéséért. Több könyvet is írt ezen céllal. Lukácsy Lajos gartai szobrászművésszel elkészíttetett egy monumentális Jézus Szíve szobrot, ez később a síremléke lett. Ez a szobor a kapuvári temető egyik szép emlékműve, a bejáratánál áll.

Elöljárói értékelték munkásságát, magas kitüntetéseket kapott, de ezek nem életvitelét nem változtatták meg. Aránylag fiatalon kanonok.
1886-ban címzetes apát,
1902-ben szerbiai címzetes püspök,
1905-ben pedig a Győri Székeskáptalan nagyprépostja, vezetője.
Magas jövedelméből a rászorulókon gyakran segített. Szinte fel sem lehet sorolni a különböző alapítványokat amiket létrehozott. Természetesen ezekből az adományokból bőven jutott szülőfalujának, Kapuvárnak is (iskola, templomépítés, Kapuvári Jótékony Nőegylet, apácazárda).
Különösen a győri fiúárvaházra volt nagy gondja, négyezer koronával segítette az intézményt.
Alapítványt hozott létre a kapuvári felekezeti iskola javára, ennek vezetését az iskolaszékre bízta. Úgyszintén a szegény tanulók tanszerének beszerzésére. 1916-ban a Győri Székeskáptalannál a "Dr. Mohl Antal-féle" családi ösztöndíj alapítvány javára tízezer koronát tett letétbe.
Végrendeletében két szép művészi miseruháját a kapuvári templomnak ajándékozta, úgyszintén az ezüstmiséjére (1882) kapott kelyhet. Mindezeket a kapuvári plébánia kincstára őrzi.

1916. december 28-án a győri kanonoki házában halt meg. Végrendelete értelmében holttestét üveg koporsóba helyezték és minden pompa nélkül
szállították Kapuvárra és ott helyezték el az anyaföldbe, közel ősei sírhelyéhez. Síremlékén aranyozott betűkkel a biblia szavai olvashatók:

"Kedves volt Istennél és embereknél, emlékezete áldásban legyen."

Zsebedics József

PÁTZAY Pál
(1896, Kapuvár - 1979, Budapest)

 Szobrász, művészpedagógus, kétszeres Kossuth-díjas (1950, 1965), kiváló művész (1952).
1912-1914 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Radnai Béla növendéke volt. A főiskoláról eltanácsolták, a továbbiakban autodidakta módom képezte magát. Harcolt az első világháborúban, ahol parancsnokai felfedezték tehetségét és portrékat készíttettek vele. Ezek a feladatok fejlesztették ki megfigyelőképességét és emlékezet utáni mintázókézségét. 1914-ben hosszabb időt töltött Nagybányán a Ferenczy család körében, majd 1915 körül Kassák Lajos köréhez csatlakozott. 1917-ben a Ma galériájában Bohacsek Edével közös kiállításán nyolc szobrát mutatta be. A Tanácsköztársaság alatt a direktórium munkáját segítette, ezért másfél évet börtönben töltött.

1927-ben Miklós Andor, az Est-lapok kiadója anyagi támogatásával párizsi tanulmányútra indult. 1928-30-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa. 1931-ben Aba Novák Vilmossal közös kiállítást rendezett az Ernst Múzeumban. Ebben az évben Dajka című szobráért a főváros Ferenc József jubileumi díját nyerte el. 1935-ben megbízást kapott a Magyar Rádió első elnökének, Szőts Ernő síremlékének elkészítésére; 1937-ben a Dunai szél című szobrát a Duna-korzón állították fel; a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának Szent István-szobráért nagydíjjal jutalmazták. 1941-ben a székesfehérvári Huszáremlékműért a Kisfaludy Társaság Greguss-érmet adományozott neki. 1942-ben Mihályfy Ernő felkérésére Pátzay készítette el a Petőfi-plakettet, melyet a Márciusi Front által szervezett tüntetésen viseltek.

1945-től a művészeti élet egyik fontos meghatározó személyisége, irányítója lett.
1945-1970 között a Képzőművészeti Főiskola professzora volt. Művészetét - mindig emberi figurát megörökítő köztéri szobrait, kisplasztikáit, érmeit és domborműveit - a korai expresszív útkereső periódus után (Ifjúság, bronz, 1915; Fiúakt, bronz, 1915) egységes, klasszicizáló stílus, plasztikus, mértéktartó formanyelv, sima felületek és bensőséges, közvetlen hang jellemzik.
Eredendően intellektuális, racionalista alkatú művész, életművében az elméleti, műfaji kérdések boncolgatása egyenértékű szobrászati tevékenységével. Művészetében a tudati elemé a vezető szerep, stílusának fő ereje a plasztika műfajkérdéseinek az ismerete és a formai konvenció. 1930 körül műveiben megerősödött a klasszicizáló tendencia, közel került az olasz neoklasszicizmushoz és a római iskola művészetéhez. Ekkor készült szobrait kiegyensúlyozottság, nyugalom, önmagába zártság jellemzi. Tartózkodó hangú, finoman mintázott portréi is a művi biztonság, a formai tökély szellemében készültek.

Szobrászi munkásságát és elméleti-publicisztikai tevékenységét tekintve egyaránt jelentős értéket képviselt. Legjelentősebb gondolata az volt, hogy a művészetben az adott korban uralkodó embereszmény az elsődleges: a nemzeti sajátosságok ezt a közös eszményt a sajátos társadalmi és kulturális tradíciók alapján létrejött eszközökkel tükrözik.
Művészetéről így vallott Kassák Lajosnak: "Az a vágy él bennem, hogy a mű olyan erőegység legyen, amely hatalmába keríti az embert. ...én, aki emberi figurákat mintázok, évtizedek óta nem állítottam magam elé modellt. Formaemlékeim vannak és azokból építem össze szobraimat, úgy, hogy kielégüljek és kifejeződjem általuk. Többet nem akarok, de nem is akarhatok, mert hiszen ez már majdnem minden."
Művei minden jelentős hazai és külföldi tárlaton szerepeltek. Életmű-kiállítását 1976-ban a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg. Ebben az évben negyven ajándékszobrával megnyílt a kapuvári állandó Pátzay-tárlat.
Ismert művei:
Női akt gyerekekkel I , vízfestmény , 1915
Női akt gyerekekkel II , vízfestmény , 1915
Ifjúság , 1915
Fiúakt ( Cigányfiú ) , 1915
Kettős kompozíció , 1917
Korsót vivő lány , 1919
Fellah nő , 1919
Szántó Manó , 1918
Aranykor , 1919, Bronz, Városi Képtár,
Székesfehérvár
Fésülködo lány, 1919-1922, Magyar Nemzeti
Galéria
Női fej , 1920
Fésülködő, 1921, Bronz, Városi Képtár,
Székesfehérvár
Korsós nő , 1923
Női akt , 1925
Dada , 1926-1928, Terrakotta, Magántulajdon
Genthon István , 1927
Ásó ember , 1927
Lyka Károly , 1928
Zsigmond király , 1928
Bernáth Aurél , 1928, Bronz, Magyar Nemzeti
Galéria, Budapest
Terhes nő , 1929-1930
Támaszkodó Női akt , 1929
Törülközo , 1930
Szomorúság , 1931
Fiúakt , 1931
Apostolok , 1932-1933, Kő, Városmajori rk. templom, Budapest
Szomorúság, 1933, Műkő, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Vetkoző nő , 1933
Nővérek , 1933
Egry József érem , 1933
Dunai szél , 1934
Távközlés
Halászleány , 1934
Farkas István érem , 1935
Pázmány Péter érem , 1935
Berény Róbert érem , 1936
Szent István, fa, 1937, Budapesti Történeti Múzeum
Huszáremlékmű, 1939, Bronz, Székesfehérvár
Kenyérszegő, 1940, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (Kapuváron 1973-ban állították fel)
Vízbelépő, bronz, 1955
Bernáth Aurél, bronz, 1958
Balassi Bálint-szobor, Budapest, Körönd, 1959
Derkovits Gyula, bronz, 1966
Kodály Zoltán, bronz, 1967
Lenin-szobor, Budapest Dózsa György út, 1970
A második világháború debreceni páncélos csapatának emlékműve (Debrecen, 1970-ben e művéért a Magyar Népköztársaság Zászlórendje
kitüntetést kapta). 

Szigethy Attila
(Kapuvár, 1912. márc. 10. – Gyõr, 1957. aug. 12.)

Parasztpárti politikus. Kapuváron járt elemi és polgári iskolába, késõbb a Soproni Erdõmérnöki Fõiskolán, l. tagozaton szerzett erdõgazdasági oklevelet. 1929-tõl díjnok lett a Kapuvári Járásbíróságon, majd a helybeli iparosok meghívták körzeti ipartestületi jegyzõnek, ezt a feladatot 1949-ig látta el.

A világháború alatt támogatta az antifasiszta ellenállókat, többeknek nyújtott átmeneti menedéket. 1944-tõl részt vett a Békepárt néven újjáalakult kommunista párt tevékenységében. 1945-tõl a Nemzeti Parasztpárt kapuvári szervezetének titkára, megyei pártelnök, majd az NPP fennállásának legutolsó szakaszában Sopron megyei titkár 1947-ben a Nemzeti Parasztpárt tagjaként országgyûlési képviselõvé választották. Mandátumát 1957-ig megtartotta, noha a kommunista pártba nem lépett be. 1950-tõl a Gyõr-Sopron megyei tanács elnökhelyettese volt.

1953-ban elkötelezte magát Nagy Imre politikája mellett. 1954-ben a reformok mögé sorakozó Magyar Írók Szövetségének Gyõri Csoportja õt tekintette irányítójának, októberben pedig õ lett a Hazafias Népfront Gyõr Megyei Szervezetének alelnöke.

Rákosi hatalmának ismételt megerõsödésekor megtört fölfelé ívelõ politikai karrierje is. Az 1954. évi tanácsválasztáskor már a VB jelölõlistájára sem került fel. Rövid ideig állás nélkül maradt, majd a papíron még létezõ Nemzeti Parasztpárt budapesti központjában hoztak létre számára politikai munkatársi állást, majd Erdei Ferenc segítségével a Kistölgyfamajori Állami Gazdaság igazgatójává nevezték ki. A forradalom kitörésekor is itt dolgozott.

1956. okt. 26-án õt választották a Gyõri Nemzeti Tanács elnökévé. Az okt. 30-án megalakult Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke is õ lett, amiként beválasztották az újjászervezett Petõfi Párt (Nemzeti Parasztpárt) vezetõségébe is. Határozottan és félreérthetetlenül Nagy Imre oldalán állt, a szenvedélyek csillapítására és a szélsõségek megfékezésére törekedett. Eredményesen akadályozta meg a fegyveres harcot, az esetleges ellenkormány megalakítását. Szorgalmazta az ÁVH felszámolását és a forradalmi szervek kiépülését, elismerését, igyekezett ezek tevékenységét a megyében, majd október 30-ától az egész Dunántúlon koordinálni. Október 31-én a Dunántúli Nemzeti Tanács küldöttségének élén a parlamentben tárgyalt Nagy Imrével és Tildy Zoltánnal.

1956. nov. 4-e után a szovjet hadsereg segítségével szervezõdõ hatalom “védõõrizetbe" vette, de az ekkor még küzdõképes néptömegek nyomására visszakapta szabadságát. A forradalom alatt megindított Hazánk címû lap felelõs kiadója volt, és 1956 decemberében kezdeményezte a Soproni Napló nevû idõszaki lap megindítását. A Kádár-rezsim megpróbálta megnyerni, így tagja lett a Hazafias Népfront 1957 tavaszán Bulgáriába utazott delegációjának. 1957 elején a Gyõr-Sopron megyei képviselõi csoport munkájában is részt vett, de az 1957. máj. 9-én összeült országgyûlésben már azt állították róla, hogy mandátumáról lemondott. 1957. máj. 3-án tartóztatták le. Május 17-én cellájában öngyilkosságot kísérelt meg. A gyõri Honvédkórházba szállították, másnap kiugrott az ablakon. 1957. augusztus 12-én, máig tisztázatlan körülmények között, harmadik “öngyilkossági kísérletével" vetett véget életének.

Kapuvár legendás alakja: HANY  ISTÓK a "víziember"

A kapuvári várkastélynak volt rövid ideig lakója a legendás víziember, Hany Istók. Az erdőben talált és 1749. március 17-én a kapuvári templomban megkeresztelt 8 év körüli fiú történetét a szájhagyomány kiszínezte:

"Valamikor réges-régen - így mesélik az öregek - kapuvári halászok fönt a Hanyban egy gyereket fogtak ki a Király tóból, aki ugyan teljesen meztelen volt, de mégsem fázott, mert testét halpikkelyek fedték.

Félig ember volt, félig hal: ujjai között  úszóhártya feszült. Főtt ételt nem evett meg, kígyókkal, békákkal táplálkozott.

 Behozták a kapuvári várba, s mivel nem tudták, hogy meg van-e keresztelve, hát megkeresztelték. A keresztapaságot maga a tiszttartó vállalta. A keresztségben az István nevet kapta, s mert a Hanyban találták, hát elvezeték Hany Istóknak.

Hany Istók félt az emberektől. Rúgott-harapott, ha a közelébe mentek. Legszívesebben a vár sötét folyosójának zugaiban bújt meg, vagy a várat körülvevő vizesárokban uszkált. Később, mikor már hozzászokott az emberi társasághoz, eltűrte, hogy ruhát adjanak rá, hogy felöltöztessék. Akkor volt a legboldogabb, amikor piros nadrágot adtak rá.

Befogták a konyha körüli kisebb munkákra is, fát aprított, vizet hordott, sepregetett. Rákapott lassan a főtt ételre is, de azért, ha szerét ejthette, szívesebben evett békát.

Beiratták iskolába is, ahol a mester sokszor megfenyítette, mert kötekedő, verekedős volt.
Telt-múlt az idő, Istókból legény lett. Volt a tiszttartónak ugyanakkor egy lánya, Piroska volt a neve, aki körül szívesen legyeskedett, végül szerelmes lett bele. Nem csoda hát, ha igen bánkódott, amikor Piroska a kezét nem neki, hanem másnak nyújtotta, s ezzel a bizonyossal meg is esküdött.
Javában állt a lakodalom, a vigasság, amikor Hany Istók is beállított a lakodalmasokhoz és egy kendővel letakart tálat helyezett az asztalra. Amikor a vendégek kiváncsiskodva felemelték a kendőt, a násznép nagy riadalmára a tálból békák ugrottak ki, kígyók másztak elő.

Ekkor a hajdúk megfogták Hany Istókot, jól elverték, s aki aztán bánatában, hogy kedveskedni akarásait félreértették, beleugrott a Rábába és örökre eltűnt.

És persze Dukai Flora!!!